Napkorong

Nekem nem kell
a fa, ha kaphatok erd?t.
Nem kell
a pára, mikor lehetne felh?.
Nem kell
egy szoba, ha kaphatok teret,
és nem kell a k?, ha mászhatok hegyet.
Nem kell
a patak, ha lehetne folyó,
és tenger helyett nem kel a tó.

Ha üresen cseng, nekem nem kell a szó,
De ha én mondom ki az helyén való!
Nem kell a béke, ha lehet viszály,
Más sem szeret, hát nekem sem muszáj.
Minek legyek ?szinte, hisz senki sem az?
Nem kell, hogy virág legyek, még megfojt a gaz..

Nem kell
a bizalom, ugyan mi a haszna?
Én szerz?désbe írom mi fontos számomra.
Nem kell
az ígéret, minek is teszem?
Az eskü sem kötelez semmire sem engem.
Nem kell
az éjjel és nem kell a nappal,
"Dolgozom, mert kell!"- s köszönt a hajnal.
Nem kell
a szánalom és vigasz:
én nem vagyok bolond, de mindenki más az...

Ha valaki elesik, kezem adnom sem kell,
ha én botlom meg engem ki segít fel?
Ha padlón vagyok, nem félek, hogy látnak,
Láthatatlan vagyok neked, és az egész világnak.
Nem kell hinnem, hogy a másik ember jó,
Tudom én magamtól, hogy sok a csaló.

Nekem nem kell
a kicsi, mikor lehetne nagyobb,
És nem kell
a kevés, mikor lehetne sok.
Nem kell
egy óra, ha lehetne egy nap,
És az év helyett nem kell egy hónap.

Nekem nem kell az új, sem a régi,
Minden mindegy, már nem kell semmi.
Nem kell az intés, a félt? szó,
Tudhatnád, hogy én így vagyok a jó!
Nem kell tiltás és minek szidás,
mikor az ember fia csak ritkán hibás...

Hozzászólások

denes - szeptember 30 2007 10:09:23
Mit ne mondjak, elég telhetetlen vagy, ráadásul még bolondnak is érezhetem magam.Mindenesetre tekervényesen megfogalmaztad, kigondoltad e verssorokat, szépen jöttek egymás után a gondolatok sorban, igazi hévvel tolulva bel?led.Az ellentétek aztán csak fokozták a hatást.

BeYu - augusztus 01 2008 22:19:20
Ez a vers valami csodás! De tényleg! Most írnám, hogy melyik a kedvenc részem belõle, de nem tudok választani...az egész vers!
Nekem is szoktak ilyen pillanataim lenni, sajnos.