|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
dobhártyának feszül a végtelen
s gyenge fények játékán elmereng
a tudat, mely megsejti az utat
hogy a testetlen szerep tovább nem feszeng
s mint magzatnak az anyaméh
otthonná gömbölyödik a csend
ölében ringat a kezdet
a vég szememre álmot simít
csak a csonkolt ösztön mi egyre sikít
Megfulladok! |
|
|
- április 22 2010 21:52:10
Szomorúság hatja át versedet!
igazi gyönyörű lélekvers!
Rendkívül jó szerintem! |
- április 22 2010 22:10:31
Megrázó a befejezés!
Tetszett!
Gratulálok: Csaba |
- április 23 2010 03:50:37
Gratulálok!!!/Ha lehet ne,prőbáld túlélni!!/Nagyszerű vers!!! |
- április 23 2010 08:18:45
Nagyon mély érzéseket írtál. Szép gratulálok neked.
Üdv:Gizi |
- április 23 2010 12:17:39
szép képek! zenés.. |
- április 23 2010 18:28:56
Nagyon ellentmondásos lelkiállapotot tükröz a versed; jó lenne, ha nemcsak az ösztön tartana életben..., ennél azért jobb reményem van az életed felől, de versed érdekes, az kétségtelen
Szeretettel, bzs |
- április 23 2010 20:45:03
Nagyon tetszett! |
- április 23 2010 23:48:29
köszönöm a hozzászólásokat... |
- május 03 2010 22:47:32
Lehangoló, de jó, hogy olvastam.
Szeretettel: jomolnar |
- május 03 2010 23:30:58
Kegyetlenűl szép , vergödő vers.A feszes ritmusa mind fokozza a végső hatást-nincs feloldódás.Gratulálok.. mestermunka! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 09. szombat,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
