|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Mikor martaléka lettem az éjjeleknek
Gondolataim benne arannyal fényezettek,
Azok az éjjelek, melyben oly sokat szeretkeztünk...
S hányszor szeretkeztünk, gondolataim ismétlődnek.
Szemeimből akkor gyöngyszemeket gyűjtöttem
Ajándékként. S ha élhetnék még több napot,
Verseimben megénekelnélek,
Csak még sokáig láthassam a virágzó
magnóliákat s a Napot.
Azután nem bánnám
Ha az álom szürke négyzeteket alkot,
Velük betömném az éjjeleknek üres mélységét,
Könnyeim essenek rájuk, sirassam a múló pillanatot.
Ott, könnyeim ereje egy magnóliát locsol
Egyedüli virág, mely az éjben bujdokol,
Csak szeress, úgy mint régen,
Csókold le tiszta könnyem arcomról.
|
|
|
- április 25 2010 20:31:07
Sajátos, egyéni hangvételű versedhez gratulálok! Érdekes, kicsit misztikus..Üdv, bzs |
- április 26 2010 07:58:19
Különlegessége olyan "iytopos". Nekem tetszett!
Üdv, Feri |
- április 27 2010 09:18:28
A könnycseppeken túl, ez egészen mást juttat az eszembe, az elmúlt ifjúságot.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 29. csütörtök,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
