A költ? remeg? kezével fogja a tollat,
mint öreg testbe rejtett fiatal lélek,
mert írni, vetni szeretné a szavakat,
elhinni még ringatják a rétek,
azok a sokremény? szépek,
akik ott a túlparton élnek!
A szemében viszont felt?nik egy fénykép,
mi számtalan emlékkel rejti az élményt,
hogy szíve vélt szeretni, és ott a látkép,
mely a tóba temeti e örök rejtélyt!
Gondolatai aztán újra megidézik,
átölelve néhány szerelmeteg lányt,
kik százszor a sírjáig kísérik,
?t és lelkét, a puszta magányt!
Torka kiszáradni vél, hát végül kortyol,
s a halálos méreg a vérében,
egy furcsa imát mormol:
?rizd meg a mély sebekben,
a falakban és szellemedben,
hogy élni voltam itt, egyszer csendben!
denes - október 06 2007 06:43:19
Szép gondolatok, feltörekv? emlékek, rendben lév? rímek.
Nekem csak ez az e bet? nem illik valahogy ide.
"mely a tóba temeti e örök rejtélyt!"
