Napkorong

Eldobták a modort, a szép beszédet
Bűnben él ki őrzi szívébe a régi értéket
Kinézi, megszólják iskoláink padjában
Meghurcolják, megalázzák, mert őshitét táplálja

Hamisan nem éltem, s magam nem tagadom
Ki szól értem, jó szívvel fogadom
Ki igazát vallja, s szembesül az árral
Tisztelet őnéki mindenkor kijár majd

Igazát tartani, emelt fővel lehet
Gerincesnek születni, nem csak folyamat és tett
A szerint élni a mai világban
sokaknak nem megy, mert nem is próbálja

S ilyen tanít, okít és értelmet Ő adna…
Háborgó sötétség az mi minket fogadna
Borul az ég alja, sír a lelkünk, könnye áraszt
Borul a sötétség általa tiszta földünk honára

Süket fülek állnak iskoláink padjában
Vakok némák, mert értéket nem látnak
Morális hanyatlás, szellem sírba merül a nemzet
Saját sírját látta, de hagyta helyén a szennyet

Elhaltak a szavak, kevés a mívelője
Kérés nélkül fakad dudva és szömörce
Tüskéjének mérge kiölte tudatunk
Tüskéjének átka a temetett, feledett múltunk

Nyíljon a rózsa, „ősi szótagában”
Ő tüskéje vájjon a kezek párnájába
„RO” hangozzék emberek tudatában
Tisztaság, simaság, épség nyíljon otthonába

Hozzászólások

pircsi47 - június 06 2010 12:59:08
Tsering!
Nagyon elgondolkodtató szép versedhez szívből gratulálok!Minden igaz amit leírtál!

Üdv: Pircsi

lenabelicosa - június 06 2010 13:08:57
Egymás után a három versedet. Kemény, igaz gondolatokkal teli. Gondolatokat ébreszt, s szembenézet a mai helyzettel, világgal...
Nagyon jól megírtad. Gratulálok.

Szeretettel. Léna

lenabelicosa - június 06 2010 13:15:17
az kimaradt, hogy "olvastam".

szucsistvan - június 06 2010 13:58:39
Elég szomorú, hogy átkerültünk a szürkületi Zónába. Mindennapos téma, hogy az iskola elvégzése után még sokaknak komoly gondot okoz az írás, olvasás. Milyen emberekre számíthatunk a következő nemzedékben?