Néma csend. Szinte kínos.
Asztalon morzsa.
Összegy?rt papírszalvéta.
De rengeteg.
Nem zavar. Csak nézem.
Nem rég még ? is.
És most a csend szorít.
(Nem jó itt ez a tömeg. Zavar.Mindenki fal!
Fut végig agyamon,
Az agyzavarom.)
Hagyom.
A szobába?
Ott tán jobb lesz?
Belépek. Látom,
Egy fotel tátong,
Öble üres.
Vele szembe merevedek.
Szememb?l, mint zápor pereg
A könny.
Az asztalon könyv.
Falon s a polcokon képek.
Porosan felém néznek,
S egy lágy mosoly csókot hint,
Szemével int.
Én oda lépek,
Mintha élne.
Meg simogatom
De csak siklik kezem a rideg papírlapon.
denes - október 08 2007 05:13:38
Ezek nem kellemes hangulatok, de némelykor ilyeneket él át az ember.
amazonasz - október 08 2007 10:28:11
[b]Drága Marica[/b]
Gyönyör?en írtad meg, ezt a szomorú pillanatot.
Szeretettel
[b]Gyula[/b]
marica - október 08 2007 10:29:19
Kedves Tibor4
Igen nagy úr a muszály. és ilyenesetekben annyi egymásnak ellentmondó érzés keríti hatalmába az embert,Mikor a misztikum és a valóság fájdalomba csap át,hogy nehéz helyre tenni a dolgokat.
Köszönm szépen a véleményedet
Üdv: marica
marica - október 08 2007 15:41:20
Kedves Gyula!
Úgylátom egyid?ben voltunk ezen a helyen
Köszönöm szépen az elismerésedet.
Marika
