|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Felsötétlő űrbe hívja nemzetét a tűz,
Kivirágzó fájdalmakat tőlem távol űz.
Földem poshadt talajvizét felszítja a Nap,
Feltámasztó bűverővel igéz meg a pap.
Szívburkomnak betonfalát muszáj zúznom szét,
Virágmaggal fátyolozva így lesz új a rét.
Komor felhők távozzatok, árnyékotok fáj,
Naplángokban felizzítva ragyog majd a táj.
Múltkarmoknak tövishantját elfújja a szél,
Hitem taván reménycsíra talán újra él.
De jaj, az űr túlerővel kioltja a fényt,
Vérvizekben megfojtja a bennem élő lényt.
|
|
|
- június 25 2010 10:22:22
hát kissé absztrakt, majd csak kitörsz Önös Magadból! |
- június 25 2010 14:26:14
Tris!
Azért már alakul a lelki villágod!
"Kivirágzó fájdalmakat tőlem távol űz" ez a sorod biztató.
Biztos vagyok benne, hogy sikerül kiüzni, Te erős vagy!
Gratulálok, egyre jobbak a verseid!
Üdv: Pircsi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
