|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Látod, mikor az éj zabos,
Mert csónakos
Virágú hullámain a létnek
A halál horgonyt vetett felétek,
S fűzfa kérgein a szavak
Habos ösztöne fakadt,
Akkor lettem a tiéd,
Kizsigerelt,
Szerencsétlen én,
Mért hallottam meg
Igéző szavad?
Hogy nem voltam vak
És süket,
Mikor fényüket
Csillogtatták mohó halak?
Most pikkelyük kéjtől,
Fekete vértől
Lángra kap,
Elhamvad tinta
És elhamvad lap,
Mire emléked írtam
Fejemben.
Hibázhatsz végletekben,
Ízlésben, modorban,
Mert mint ócska motorban,
Programozva van belém,
Hogy tiéd vagyok s te az enyém…
Követni foglak bárhova,
Együtt tengődünk majd
A végtelen tétova,
Buja másodpercein,
S mint késpengén a kín,
Mielőtt a húsba szúr,
Sikít majd fel, zendül
Megannyi húr,
A féltékenység dallama,
S maradok magam,
Mint homokba firkált
Ballada.
|
|
|
- július 16 2010 13:18:26
Izgalmas,fájdalmas,mardosó, magával ragadó! |
- július 16 2010 15:15:38
Eredeti, lüktető, és sokatmondó. Mind tartalmilag, mind formailag nagyon tetszik.  |
- július 16 2010 16:14:55
thea!
Nagyon jó verset írtál a csalódott szerelemről!
Gratulálok: Pircsi |
- július 16 2010 18:43:42
Remek vers!
Gratulálok!
Geot |
- július 16 2010 20:49:42
Különlegesen szép a versed, nem mindennapi, asszem viszem a verstáramba, még "rágódni" szeretnék rajta (jó értelemben)
Zsanna |
- július 17 2010 07:51:27
Nagyon tetszettMég olvasnom kell! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
