|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Radnai István:
ÁRADÁS
ha a szerelem gátjai magukon kívül vannak
ha kilépnek a zsúfolt tavalyi utcára és folytonosan
és újra ugyanabban a folyóban képtelenek
lábat mosni míg a táguló ölek visszaadják
megsokszorozva a magot de kikelnek
magukból az önzés párkái vágnának
az élet kamatából génbank őrzi a gonoszságot
mégis diadalmasan teljesül a vágy
felordít olykor mint kisgyerek mert
az asszony a kéjt is megszüli
csak ne lenne olyan keservesen hideg
csak ne lenne forró a nyár
csak tavasz surranna a tangád helyébe
mikor rügyed észveszetten kipattan |
|
|
- július 23 2010 08:13:13
István!
Szépen körülírtad, de egyértelmű minden!
Jó kis versedhez gratulálok: Pircsi |
- július 23 2010 08:14:41
Csodálatosan megfogalmaztad.
Maryam  |
- július 23 2010 21:20:54
Nem mindennapi gondolatmenet!
Üdv, Feri |
- július 24 2010 04:36:37
Örökérvényű igazságot hordoz a versed.
- sosem javulunk meg...
Ami a lábmosást illeti: ha igaz, hogy hetente kicserélődnek a sejtek (az ideget kivéve) minden héten új Nőt csókolhatunk...
Szóval a víz mindig tovaszalad de a meder a régi!
Alkalom szüli a tolvajt ott
ahol asszony szüli a kéjem,
alkalmi tangában mosdatott
mikor lopva, folyójába léptem.
Szeretettel: szissz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
