Csak suttogni merem, ártatlan imám,
szellő vigye tova, úgy titok marad,
bárányfelhő rejtse, hiszen nem szabad,
úgy jusson el Hozzád, mit szívem kiált.
Aranyfürtös angyal, vidd elé mi fáj.
máskor hárfán zenged, cseng minden szavad,
most hontalan szívem, csendfüzér marad,
nem szárnyalhat dallam, néma csendvilág
hol ének sosem szállt, így halld meg Uram,
S a percben dermedjen rohanó Idő,
Áldd meg akkor kérlek, vétkes lelkemet!
Leomló alkonyat, magányos utam,
de őszinte az érzés, tiszta mint eső,
pirkadó hajnallá álld bús éltemet!
heaven - augusztus 03 2010 19:32:20
Gyönyörű szavakat használsz. Nagyon tetszett.
margo - augusztus 03 2010 19:34:07
Köszönöm, örülök hogy tetszett. Igazából ez a második szonettem, úgyhogy várom az építő kritikákat, észrevételeket.
Üdv: Margó
Geot - augusztus 03 2010 19:40:23
Nagyon szép ez a szonett!
"aranyfürtös angyal", "csendfüzér","leomló alkonyat"-gyönyörű!
Szeretettel gratulálok:Geot
margo - augusztus 03 2010 19:47:05
Köszönöm, örülök hogy itt jártál!
Üdv: Margó
ircsi
