|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szerelemről 34.
Nem akartam sírni
Csak csendben elaludni.
Mosolyogni a Nappal,
Lesni a hajnalt.
Nem akartam szállni
Csak földön járni.
Simogatni a kezed,
Érezni a lelked.
Nem akartam, hogy elmenj
Felhőt se itt lent.
Most kapaszkodom belé,
De ő nem szeretné.
Nem akartam mosolyogni,
Veled hadakozni.
Semmit se akartam én,
Maradjak mindig csak én.
Nem akartam futni,
Hozzád visszajutni.
Tavaszt se akartam, jött
Véletlenül rám köszönt.
Rám mosolygott a Nap
Majd jött az alkonyat.
Kék lett az ég,
Mert kéklett az ég.
Nem akartam szemed látni,
Azt a csodát megcsodálni.
Nem akartalak szeretni,
Nem lehetett nem szeretni.
ZETA |
|
|
- augusztus 28 2010 12:40:04
Nagyon tetszett! Ahogy leírtad az elkerülhetetlent...Igen, a Szerelem valóban akaratlanul tör ránk és nem tehetünk semmit ellene...
Gratulálok!  |
- augusztus 28 2010 13:34:02
ZETA!
Már sokszor írtam, hogy nagyon szépek a szerelemről írt verseid,ez sem lóg ki a sorból!
Gratulálok ircsi
Gabikám, sorstársam, ugye mi tudjuk, hogy van ez!Még mindig hivogat naponta! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
