|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Lassan köröttünk bealkonyul,
Szerelmünk emléke múltba simul.
Napjaim része már nem leszel,
De az álmot hagyd meg nekem!
Felvillan szép arcod, lényed nevet.
Nagyváros flaszterén fogom kezed.
Azt hittem másnap is velem leszel.
De az álmot még hagyd meg nekem!
Egymásba fonódó test és lélek
Átadja hatalmát a szenvedélynek,
Holnap már tudom, másé leszel.
De az álmot még hagyd meg nekem!
Nyújtózom feléd, remeg kezem.
Öledbe hajtanám az ősz fejem.
Vágyakozni már alig merem.
De az álmot még hagyd meg nekem!
|
|
|
- szeptember 01 2010 16:18:28
zsiga!
Szép verset írtál,kicsit szomorú! gratulálok ircsi |
- szeptember 01 2010 19:09:20
Igen,az ismétlődő utolsó vers szakaszok azok melyek erősséget adnak költeményednek.Lelki fájdalomból kiömlött költeményed jó. |
- szeptember 02 2010 06:26:31
Szia Zsiga!
Rég Olvastalak, De ez a vers kiváncsvá tett. Valami nagyon megfogott benne! Talán az amit iytopp is kiemelt.
Nagyon jó vers! Gratulálok.
Szeretettel: marica |
- szeptember 02 2010 19:17:58
Kedves Zsiga, maradjon meg az álmod, azt kívánom...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
