|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Nálam a Nap már rég dobozba zárva,
hogy soha-senki meg ne lássa
miként magasodik az éj fölém,
Mint az égre löttyintett korom-festék
nekem már sötétet sírnak az esték
és ahogy fölrezzenek az évek
lenyugvó csöndjéből
csukódnak ablakaim a jeges szél elől…
Feltámadást ígérnek a harangok kinn
szemem elé omlik emléked megint,
kis körtefáink hullnak a Holdba
alaktalan szavakat tolva a torkomba,
Elszakadt reményemre rábólint a csended
könnyekből párnámon újra megszülethetsz,
de nem jajgatok már nincs mit elveszítsek
itt zúgsz a fejemben mint az őrület!
Mély folyód körbezár örökre betakar
csak az Isten tudja…
tőlem még mit akar…. |
|
|
- szeptember 13 2010 06:54:38
Ez fantasztikus!
Ágota |
- szeptember 13 2010 06:56:41
Nagyszerű vers,gratulálok!!! |
- szeptember 13 2010 07:48:49
Kedves Szoszircsi!
Csodálatosan szép a versed; nekem kicsit más, mint amit Tőled megszoktam.., Rímesebb, dallamosabb.., ezért másképp szép, viszont nagyon szomorú.. Gratulálok!
Szeretettel, zsanna |
- szeptember 13 2010 11:59:11
Remek vers!
Szeretettel, Feri |
- szeptember 13 2010 13:20:06
Mélységes hiány, fájdalom, gyönyörűen megírtad.
Maryam |
- szeptember 13 2010 15:18:55
Nagyon tetszett...
Szeretettel. Léna |
- szeptember 13 2010 16:07:21
Gyönyörű verset írtál! Sajnos nagyon szomorú!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
