|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szívem helyén ezernyi jajszó hörög.
Nyomomban elvesztett múltam dübörög.
Lihegve száguld meggörbült, ócska síneken,
csikorgó, rozsdás, elny?tt szekerem.
Árnyak és lidércek szikráznak,
káprázat hegyeken másznak,
felmegyek,
de nincs helyem.
?rjöng? vad orkán tombol a szirteken.
Zuhanok újra egy lavinába.
Ott állt fenn a lelkem, magamra várva,
egy ócska, kopott kabátban, a jéggé fagyott könnyeken.
Ám el nem érhetem.
Elny?ttem az éveket.
Megfeslett szívemet még tartom egy kicsit,
már alkonyodik.
Összed?lt álmaim romjaiba botlom,
most látom,
csupán egy halom csonton,
imbolygott végig eltévedt életem.
De nem kérdezem.
Kézen fog a csend, s én hozzá simulok.
Sándor Gyula |
|
|
- október 20 2007 14:21:32
Szeretem a meghitt hangulatot, a tiszta, természetes hangulatot, amely árad a verseidb?l, amely körbeveszi az olvasót verseid olvastán. Így volt ez most is.
Gyönyör? a versed... Szinte félve osontam be megint, nehogy megtörjem a varázst, a csendet... |
- október 20 2007 16:59:26
Bár szépen megfogalmaztad, én nem szeretnék soha ilyet álmodni. |
- október 21 2007 20:57:22
Köszönöm kedves Valika, és Tibor. Nagyon örülök, hogy ezt a versemet is jónak találtátok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
