|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
túl nehéz
összenyom a gondolat
üres így minden
öleletlen némaságban
zokog a pirkadat
rémisztő álmokban lép az öntudat
fékcsikorgásnyi pillanat
egyszer
egyetlen egy pillanatra
ölelhetne át két karom
vigasztalanná válnak a képek
felsír a valóság
Hiányzol...
kulcsra zárom önmagam |
|
|
- szeptember 21 2010 16:51:02
Kedves Edna!
Fájdalmas soraid, könnyítik a perceket, írj és írj, úgy sokkal könnyebben viseled.
üdv:gufi |
- szeptember 21 2010 17:15:34
Jaj de szép sorok! Sokan vagyunk így öleletlen,szeretetlen ürességben! -Persze ez nem vigasz!
Fel a fejjel! Nem tudom hány éves lehetsz,de valamiért úgy érzem fiatal vagy! Reménykedj és valóban: írd ki magadból!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 21 2010 17:50:29
Szép verset írtál, tetszett. De talán ne zárd kulcsra magad, mert akkor hogyan közelíthet meg az, aki hiányzik?!
Szeretettel, Feri |
- szeptember 21 2010 20:04:37
Gyönyörű, nem tudnám így kifejezni, amit én is ugyanígy éltem át ehhez hasonló helyzetben..Nagyon kedvelem az olyan verseket, amelyek ki tudják fejezni érzelmeimet, s egyben másokét is...
Gratulálok!
Szeretettel, Zsanna |
- szeptember 21 2010 23:27:00
kulcsra zárom önmagam
ne tedd...nem tudom ki mondta, de így igaz.: "nem véget ér valami, hanem elkezdődik valami....valami új"...
gondolj erre...
|
- szeptember 22 2010 15:37:30
Nekem nagyon tetszett a versed és sokszor szivesen magamra zárnám én is az ajtót, hogy senki ne zavarjon!
Szeretettel gratulálok ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 10. szombat,
Melánia napja van.
Holnap Ágota napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
