|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szürke napok darálják a testemet,
Sötét árnyak borítják a lelkemet,
Már nem érzem azt, hogy élek,
Távol vagy és én úgy félek,
Nélküled.
Monoton idő morzsolja életem,
Gond és bánat bénítja két kezem,
Nyújtanám, de el nem érlek,
Napjaim már mit sem érnek,
Nélküled.
Olthatatlan tűz kínozta testemet,
De hiányod jégbe zárta lelkemet,
Elszálltak a szép remények,
Így teltek el hosszú évek,
Nélküled.
Örök tavasszá változna életem.
Ha végre Téged ölelne két kezem,
Nem akarok többé félni,
Nem akarok mással élni,
Csak Veled! |
|
|
- szeptember 22 2010 06:42:18
Szépen megjelenítetted a hiányt, bizakodást.
Maryam  |
- szeptember 22 2010 14:35:30
Nagyon, nagyon szép versedhez szívből gratulálok ircsi |
- szeptember 22 2010 20:54:08
Annyira szép verset írtál! Olvasása közben belesajdult a szívem! Olyan mély fájdalmat jelenítesz meg,annyira ,annyira.....!!!!!!!!!
Fel a fejjel! Az utolsó versszakban megcsillan a remény! Ez jó!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
