|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szállingózom
mint árva madár,
s most elmondom
neked, miként fáj...
Mint sziklának
a véső nyoma,
síró őznek
oroszlán foga.
Bő folyónak
a víztározó,
napsütésben
hulló, fehér hó.
Úgy fáj a magány...
Úgy fáj az talán...
Mint sivatag
a szomjúságnak,
mint csúnyaság
a hiúságnak.
Ősz anyának
a gyermeksírás.
Mint bohócnak
a halál-hívás.
Úgy fáj a magány...
Mekkora talány!
Mennyire fáj,
hogy árva vagyok?
Hogy nékem már
a csillag kevésbé ragyog?
Hogy kevesebb
a sok, és kevés
az évődő
álom-kergetés?
Egyedül jön
majd a halál,
mert a halál
árva madár,
egyedül jár...
|
|
|
- szeptember 26 2010 14:38:26
Antoinette!
Szép verset írtál, gratulálok ircsi |
- szeptember 26 2010 19:34:59
Kedves Antoinette!
Fájdalom, szomorúság, magány, nem biztos , hogy a halálra kell gondolni, még ezer más dolog jöhet, mi addig megszépíti az életet. A halál csak az után jöjjön. Hogy egyedül vagy sem, akkor már nem lényeges. Szomorúság szőtte versed nagyon szép lett.
üdv:gufi |
- szeptember 27 2010 00:15:15
Szép szomorú vers! Ne keseredj el! Írd ki magadból és megkönnyebbülsz!Fel a fejjel! Lesz még jobb is!
Szeretettel:Geot |
- december 28 2010 20:11:22
A magányos szív,rossz tanácsadó lehet,
A leghidegebb telet is ,megolvasztja a szeretet !
Jön még üde tavasz,mely elhozza az igazi szerelmet ,
A lelketlen magányt örökre elűzi,ha rád talál szerelmed !
Szeretettel Csaba . |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 09. péntek,
Gergely napja van.
Holnap Ármin, Pálma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
