|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Sír hideg üvegkripta födémű börtönépület
Rég halott virágok, cserjék és fák fölött;
Mint halálálomba beleszőtt fél-éber révület
Sétál a levegő a növények között,
Akár halott kertész árnyéka, meg-megsimogatja
Szeretett üvegház-kertje szülötteit:
Az elszáradt fák cement szürke törzsét megsiratja,
És megsiratja porba hullott szirmait
A drága rózsáknak, árvácskáknak, orchideáknak,
Tulipánoknak és amarilliszeknek,
És a számtalan egykor színpompás élő csodáknak,
Mik fejet hajtottak a gyilkos időnek.
Kopasz bokrok, levelek nélkül, mint csontvázak sírnak,
Mint halál színe, szürke-fekete minden;
Hátat fordítok a szívszaggató üvegház-sírnak,
S lehajtott fejjel, némán távozok innen.
|
|
|
- szeptember 30 2010 18:10:03
Kedves Tris,
nagyon lehangoló a versed, de értékes és szép a maga nemében.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
