|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Hozzád utazom
Remegõ platánként gyûrûzöm éveim,
megfeszülve várom hajnalom lépteit,
szemébõl reszketõ könnycseppként rám hullva
gyöngyözõ harmatként vigyázz az álmomra.
És amikor dobban a valóság szíve
faként halva, vízként rémülten ébredve,
tükrömben magamat többé sosem nézni,
pirkadat csókjáért epekedve élni.
Ahogy magányomban golgotámra érek,
mert minden sóhajjal elvesztelek téged,
aprócska fodrokat te ébresztesz talán
a lecsupaszított felszínem nyugalmán.
Lényeged meztelen valójában ma itt,
mint gyermekkéz által felém dobott kavics,
életem tavára hullámokat szültél,
ahogy rám simulva vizembe merültél.
//szeretni félek de ízed szomjazom,
magamat beléd most újragondolom//
2009.09.01.
Miklós Imola |
|
|
- október 01 2010 20:18:11
Imola!
Nagyon remek verset írtál, gratulálok ircsi |
- október 01 2010 20:28:38
Kedves Imola. Őszinte sorok a lélek nagyon mélyről felgyűrűző hullámaiból!
Szeretettel Feri |
- október 01 2010 22:43:46
Kedves Imola,
őszinte hangú megmutatkozás.
Szeretettel: Radmila |
- október 01 2010 23:53:13
Imola...nem akármi ez ám.....formailag gondos munka...tartalmilag pedig elgondolkodtató....
tetszik...
|
- október 02 2010 05:53:37
Komoly, szép gondolatok valóban.
Ágota |
- október 02 2010 09:51:37
Nagyon szép,nagyon mélyről jövő
őszinte vallomás !Szívből gratulálok !
Csaba . |
- október 03 2010 21:08:29
Nagyon szép! Különösen az utolsó két sor! " szeretni félek de ízed szomjazom,magamat beléd most újra gondolom"
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
