|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Véget ért a játék nekem ezen a színpadon,
Lüktet a lelkem, testem remeg. Elbúcsúzom.
Letörlöm könnyeim nyomát izzó arcomról,
Élvezem az emlékek varázsát, de búcsúzom.
Elbúcsúzom t?led, te nem jöhetsz velem.
Új világ, hova tartok, neked nincs még ott helyed.
Elbúcsúzom t?led. T?led, ki er?t, s hitet adott,
Mikor gonosz tettekkel ölelve rám mutatott.
Felértem a csúcsra melletted, de nélküled.
Jártam gonosz mélységekben veled, helyetted.
Zsákutcák csendjéhez láncoltak üres gondolataid,
Csillagokhoz vezettek csodás, de szörny? tetteid.
Megállt az id?, hosszú az utolsó pillanat veled.
Rád gondolok, nézlek, becézlek, magamba temetlek.
Most utolsó mosolyod tündököl arcomon,
S lassan a végtelenbe merül. Elindulok. |
|
|
- október 24 2007 07:34:54
Nagyon szép. Az ellentétek varázsa. olyan siratós... |
- október 24 2007 08:46:18
Néha át kell lépnünk a dolgokon, sérelmeken. Nagy lelki er? kell hozzá, hogy változtassunk a megszokott úton, és egyedül induljunk tovább, csak az emlékek maradnak, de mindig új élményekkel gyarapszunk utunk során. Mély értelmet hordoz a versed, többféleképpen is értelmezhet?, ez benne a különleges, titokban tartod, s az olvasóra bízod titkodat.
Maryam  |
- október 24 2007 21:04:56
uuuh...hát ez nagyon megfogott! hasonló érzések bár bennem is kavarogtak,jó.. volt egy jó versben visszaolvasni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
