Te, elfajzott õrület csírája!
Lappangó kór vagy ma is bennem,
mélyre eresztetted gyökered
s én, gondolataim tükrében,
már önmagamat sem ismerem.
Látod? Nyelvemhez piócaként,
még mindig egyetlen szó tapad,
te mégis úgy tépted ki az érzést,
mint egy áruló gyöngyhalász
a kagyló legféltettebb kincsét.
Én pedig, becsapott lélekkel
már csak árnyad érinthetem
de bolondként mégis újra hagyom,
hogy a vágy, mint veszett kutya,
ismét mélyre, szívembe marjon.
Még hagyom, hogy torkomra forrjon
a sosem kézbesített vallomás,
még a te karodban gyászolnám
az elsikkasztott boldogságot,
mert titkon még hozzád tartozom.
narnia - október 18 2010 13:25:01
" ... még hozzád tartozom"
Gombócos!
... tudod milyen ... nem szilvás ... torokfojtós ... síráshozón borsos , mégis TECCIKVERS
reitinger jolan - október 18 2010 14:04:32
Vallom, hogy a köröttünk, bennünk zajló negatívumokból születnek a legjobb versek.
Kimagasló érzelem átadás, kedves Imola, ha valós úgy ajánlom, inkább hagyd menni.
Szeretettel Joli
agota - október 18 2010 14:30:18
Már a Demjénnel "padlóra" tettél!!!!
Ágota
pircsi47 - október 18 2010 17:29:43
Imola!
Bizony te még Hozzá tartozol!
gratulálok szép veredhezircsi
Radmila - október 18 2010 17:53:24
Kedves hipervándor,
ennyire szeretni valakit, nagyon szép dolog.
Szeretettel gratulálok: Radmila
hubart - október 18 2010 20:02:17
Kedves Imola, ez annyira őszinte, életszerű, hogy csakis igaz lehet. Ügyesen bánsz a tehetségeddel, gratulálok!
Szeretettel, Feri
Geot - október 18 2010 22:23:47
Nagyon szép sorok!" Úgy tépted ki az érzést,mint egy áruló gyöngyhalász a kagyló legféltettebb kincsét"-gyönyörű!
Még mindig szereted!!
Szeretettel:Geot
ircsi
