|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kinyújtod kezed, de nem éred el, amit akarsz,
Tövig betört körmökkel gyémántfalat kaparsz,
Kiskanállal hordod el a Niagara vízét,
Remélve fogod meg tükörképed kezét.
Arcodat nézed, de szemed eltakarod,
A világot kéred, de azt soha meg nem kapod,
Ajtót nyitsz, mögötte be van falazva,
Összevarrt szádat nyitod bús panaszra.
Állatot szelidítesz és Te vagy megkötve,
Te vagy az élet és halál küldötte,
Az égbe repülsz, de földbe vagy bevetve,
Temetésed végig nézed részegen nevetve.
Virágot viszel a saját sírodra,
Fiatalon emlékszel az öregkorodra,
Megtanulsz beszélni, miel?tt születnél,
Felállsz a helyedr?l, miel?tt leülnél.
Megölöd magad, mert az megtámad,
Felfrissíted véred, hogyha az kiszárad,
A Pokolban te vagy a sz?zi istenség,
Valós életed mesés képtelenség.
Nem hisz neked senki, mert te nem is éltél,
Hiába suttognál vagy némán beszélnél,
Túl hangos a világ, egy anonimot megöl,
Élni akarsz, de a halálsorban te állsz most legel?l.
Kés? hazudni, mindig ?szinte voltál,
Bátran kiállni, hogyha gyáván szólnál,
Hitetlen kezed emelni imára...
Nem értenek már meg, hagyd rá a világra!
|
|
|
- október 27 2007 08:51:50
Ahogyan a versben is megjelenik e szó, mindez fantázia és képtelenség érdekes megfogalmazásban, rendszerezetten, rímhelyesen, formailag,alakilag rendezetten. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
