|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
Hadd engedjelek el, hogy könnyebb legyen,
Hogy ne a Te tekinteted jusson eszembe, ha a semmibe révedek;
Hogy ne képzeljem el: milyen is lenne Veled,
Milyen lett volna hallani a hangod és beszélni Veled;
Úgy menni el melletted, hogy ismerjük egymást,
Rád nézni úgy, hogy visszamosolyogsz rám.
Az első csókot Veled váltani,
Az ártatlanságom Neked ajánlani.
...
Hosszú évek teltek el remélve, hogy elengedtelek,
de a kislány, aki ismeretlenül szeretett
bilincsen tartja örök emlékedet. |
|
|
- november 05 2010 16:28:10
Sonjaaa!
Nagyon szép bemuttkozó versed!
Szívből gratulálok ircsi |
- november 05 2010 20:09:39
A vége különösen megfogott. |
- november 06 2010 08:01:45
A vége nekem is tetszett... bár lehet, hogy inkább az õ emléke tartja bilincsben a kislányt és nem fordítva!  |
- november 06 2010 19:42:50
Nagyon szépen köszönöm a kedves hozzászólásokat! =)
Nem igazán írtam még verset. Mindíg is tetszettek a versek és nagyon szeretem is őket... de úgy hiszem nem tartozok azok közé akik az érzelmeiket ezen az úton tudnák kifejezni. (Én inkább rajzolok és festek.)
Ám november 5-én újra előtört belőlem az első szerelmem utáni epekedés... és kénytelen voltam ilyen formában papírra vetni az érzéseimet.
... a kislány az aki az érzést bilincsben tartja... lényem azon része aki kénytelen őt elengedni...
Minden jót kívánok Mindenkinek! |
- november 06 2010 22:20:46
Nagyon szép! Szeretettel:Geot |
- november 06 2010 23:10:42
Köszönöm szépen Geot!
Elnézést kérek a hibáért, az előző hozzászólásom végén a "kénytelen" szó helyett "képtelen"-t szerettem volna írni. Így helyes: aki képtelen őt elengedni... =) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
