|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Rejtélyek erdejében egy szál fa se áll
A puszta sűrűjében eltűnt a ragyogás
Az elméd légterében villámlik a gondolat
Fennsíkon a villám elől nem futhatsz
Légvár és pillanat köti nászát nap, mint nap
S hiedelem és ősi vérvonal, mint víz és az étolaj
Jő az alkony a kép nem vált ÁT
Ködben nappalod és éjszakád egyazon pár
Hisz - nem látni éjjel úgy mondják,
bár ha a hold elkísér és az ezüstös ragyogás
sarkantyúján kelnek a fénylő csillagok
utad fénylő ösvényen vezet, s bámulod az égi képet
Nap ereje tűzdeli a tájat, fény és árnyék víg táncot járnak
uralja az eget és még tovább tán…. A látómeződ fehér vakság már
Köd int feléd, ne rohanj, s szűzi voltát mutatja
hamiskás mosollyal - Nedvesen, lucskosan
Menyasszonnyi ruháját ölti ép,
jő az abroncsos szoknya leple
Lába közé szorulsz, vergődsz ölén,
Kelepce bezárult elveszett a menedék
Csalfa én-méreg vágy, az öröm és a szükséglet
Hiánya lúgként hat, sárgul a bőr, majd aszod
Hagyd…
Remény mi maradt tán ép elég
Hasít a gondolat, de az utat mégsem leled
Már tudod ez lesz a végső pillanat
Hang hasítja át a teret, gyenge még ugyan
Az érzetek országába visszavezényel
Jó katona révén leled kikötőd
Felúsztál, vár a kéj majd a megnyugvás
mégis egy pillanat múlva itt a felismerés,
Jó volt… kéne még
S hiánycikk - a boltban nem leled!
Hajt tovább a szív, a vágy és az őrület…
|
|
|
- november 08 2010 11:54:13
Tsering!
Nagyon jó verset írtál, nem kis falat, de nagyon jó!
Gratulálok ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
