|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Ülök, s nézem a gomolygó füstöt,
Félek, óh drága lélek, élek?
Vagy talán nem és most félek?
Óh édes szenvedő, égő gyötrelem,
Ah s most mégis a semmit ölelem.
Vas láncok borítják be lelkemet,
S érzem ahogyan elszáll az élet,
Mint üres testből a hófehér lélek.
S mit gyötrő, végtelen szerelemmel,
kínzó karok fojtanak, s szorítanak.
Színes, s talán érzések borítanak el.
Úgy, mint a tomboló forró tűz,
Óh mint a gőzölgő, izzó üst.
De kérlek, ne menj el!
Inkább a magas égbe emelj fel,
Végső keserves álmomból,
A rideg, s halálos ágyamból!
Zúzz, kérlek zúzz össze, csak nézz rám!
Légy kedvesem, szeretőm vagy gazdám!
Mindegy már!
Légy velem, s szorítsd remegő kezem.
Szólj, hogy legyek újra erős?
Mikor kint az idő is oly esős.
A hideg, s rideg hófehér December közelít,
A madár, s a bogár sincs már odakint.
Hagyd, hadd hordjalak kicsiny szívemben,
Légy mélyen üres lelkemben.
Repüljünk, csak mi ketten az egekben,
Mint a szabadság a bátor lelkekben.
Bár igaz, nehezek vagyunk, túl nehezek,
Mint a láncos rabság, még is oly hevesek.
Őrültek vagyunk, s buja lánggal égünk,
Lehet hogy egy percig,
Lehet csupán csak máig,vagy holnapig élünk.
Mindegy már nekem, nélküled nincs életem,
Hát kérlek csak te maradj, te légy nekem.
Légy enyém, vagy örök végzetem,
Szárnyaljunk át; magas dombokon, s hegyeken. |
|
|
- november 08 2010 18:01:49
Nagyon szép vers! Kifejező!
Szeretettel:Geot  |
- november 08 2010 19:40:57
Köszike^^ |
- november 08 2010 22:11:53
Nagyon romantikus! Tetszett
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
