|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az üvöltő mélység fölött csendesen állt,
Haja susogva csak a szemeibe szállt.
Könnyei áztatták a végtelen mélységet,
Valamire most készül, látod, s érzed.
Arcán hangtalanul meg annyi fájdalom ült,
Mosolyra soha, egyszer sem derült.
Gyönge teste még előrébb lépett,
Maga mögött hagyott ezernyi képet.
Lassan repült a mély dühöngő hullámok felé,
Egy arcot képzelt könnyfátylas szemei elé.
Szerelme arcát vitte örök útitársul magával,
S végül egy sikolyt hallatva eltűnt,az üvöltő mélység hangjával. |
|
|
- november 15 2010 17:23:37
Micsod szörnyűség, szépen versbe foglalva!
Gratulálok ircsi  |
- november 15 2010 17:26:21
Remélem ez csak egy fikció?!
Ágota |
- november 15 2010 19:28:45
 köszike |
- november 16 2010 14:37:52
Kedves Kiró!
gondolom ez jelképes szimbolikus vers.. nagyon szomorú, de szép!
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 11. hétfő,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
