az idő araszoló léptein
cipeli múltam árnyait,
szavaim firkája éj falán
hamuvá égett álmaim,
de puskaporos hordón
járok s egy pillanat -
a nyár tüze belobban
eltemetett vágyak alatt..
sikítva robban kín hasít
szemedben újra látom
régmúlt percek diadala
ismét leterít fájón,
veszett jussot követel -
szorítok egy ábrándot
arcot mely nem enyém
nem tied s miénk sem volt
csak képzelet bensőmben
- kottázott pillanat –
reflexió – mint égen
szivárvány meghasad.
bZs
(Kedves Olvasók! A zene nincs szoros összefüggésben a verssel, csak hangulatfestőnek csatoltam mellé)
agota - november 27 2010 11:07:05
Hát így elsőnek ,had mondjam el, hogy megint nagyon mély, és szép verset tettél elénk.
Ölel
Ágota
Radmila - november 27 2010 12:22:14
Kedves Zsanna,
nagyon szép, lüktető a versed.
Szeretettel gratulálok: Radmila
reitinger jolan - november 27 2010 13:27:26
Az aláfestő zene sem kutya, érzelmeid mélységére hangolt !
Szeretettel Joli
hubart - november 27 2010 14:11:28
Az érzelmi feszülség kozmikus robbanásban teljesedik ki! Szép, eredeti képek!
Szeretettel, Feri
szucsistvan - november 27 2010 15:05:43
Nagyon költőien írtad meg Zsuzsa
mamuszka - november 27 2010 16:14:12
Annyira szépnek látom, hogy nem találok szavakat a méltó dicsérethez
szeretettel
mamuszka
gufi - november 27 2010 21:37:21
Kedves Zsanna!
Versed csodálatos, érzelmek kavalkádja, mint alvó, szunnyadó. kihülőben lévő vulkán. De egyszer majd kitör, és a lávafolyam perzselve éget.
üdv:gufi
Geot - november 27 2010 23:21:47
Kedves Zsanna! Ismételten csodás verset írtál! Bár olyan szomorú! Szomorúan szép! A zene is szívet facsaró! "lassan széthull a nap- s szivárvány meghasad.... " Legyen mindig egy kis reménysugár!!!
Szeretettel:Geot
Maryam - november 28 2010 20:39:11
Erősen szemléltetsz...tetszett...
"lassan széthull a nap- s szivárvány meghasad.... " Legyen mindig egy kis reménysugár!!!
