Amikor a könnyek kezdenek szememből titkon peregni
A cseppek prizmái színekre bontják az ünnep fényeit
Körül vesz a család s áhítat, sohasem vagyok egyedül.
Veszett kutya marta fájdalom mert nincs itt béke, itt belül.
Van egy dal a fejemben, egy vers a lelkemben,vigaszág
Kaleidoszkópom tudod, mozaikra tört a valóság.
Meggyötört sérült szívemben,lelkemben, az önvád ott csapkod
Koldus, ki élsz az utcán húzd a szemedre a kalapod
Mikor a mécses kezd fáradtan pillogni az ünnepi asztalon,
a viharos szél támadásai zörrennek az ablakokon
A jóllakottság telítettsége elszáll és csömörre vált.
Zombik dübörögnek az ajtómon s boldog dallam tova szállt.
Halleluja, dicsérd a Messiást ki megszületett,
Sátrakban ingyenkonyha, álszent és igaz szeretet
Van egy dal a fejemben és egy vers,hol vagy őrző angyalom
Koldus, ki élsz az utcán húzd mélyen a szemedbe kalapod.
bZsanna - december 08 2010 19:56:34
Kedves Etusom!
Vívódásokkal tele, ambivalens érzelmek feszülnek egymásnak, az öröm és a fájdalom, a harmónia és a zaklatottság.. Nem tudunk igazán felszabadultan ünnepelni, amikor megérint a nyomorultak sorsa..
Nem tudom, jól értelmeztem-e versed, vagy okoskodtam csak..
Nekem ez jött le és nagyon szépen megírtad
Gratulálok! Szeretettel, Zsanna
gyula1948 - december 09 2010 07:35:25
Kedves Eta!
Nagyon igaz és szomorú versedhez gratulálok!
rapista - december 09 2010 10:45:27
alakul! egyre szebbeket írsz - jól tetted, hogy a prózáról átnyergeltél!
Geot - december 10 2010 19:52:40
A versed remek Kedves Etusom!
Szeretettel:Geot
