Hangtalan sóhaj suhan
magányom tengerén,
hol a szeretet örömfürtjei szövődnek,
kereslek az éj csillagtengerén,
hol a szívem romjai
még boldog perceket remélnek.
A csend, mint lágy takaró féltve őrzi lelkem,
a reggel bársonyos harmatát,
arcodra simítja szerető kezem.
Bújj hozzám, csókjaidra szomjazom!
Édes érzést sző a pillanat...
Csak ölelj kedvesem,
s úgy szeress, ahogy nem szabad!
Maryam - december 10 2010 06:37:27
Gyönyörűséges...
Maryam
Torma Zsuzsanna - december 10 2010 08:26:55
Gyönyörű a vers a zenével együtt! Azt hiszem ilyen pillanatokban lehet minden rosszat elfelejteni, és csak a szépre gondolni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
pircsi47 - december 10 2010 08:57:46
Taygeta!
szépet írtál, grtulálokircsi
Tara Scott - december 10 2010 10:29:03
Mély érzelmekkel telített gyönyörű vers.
Szeretettel: Tara.
rapista - december 10 2010 13:51:13
kis dal, akár a régi hangulatok!
Taygeta - december 10 2010 15:38:26
Köszönöm Mindenkinek!
ircsi
