Ma millió gyertya fénye énekel,
gyászdalt lobognak a szél húrjain.
Sír a hideg, könnyeznek a fák.
Lehunyt a pillám, lehajtva szárnyaim,
az életeket csillagok ragyogják.
Zúg a t?z, kihuny, ha lehajlok.
A koszorúk között nem bánat lakik,
a sírt megsiratni már nem érdemes.
a holtak nem néznek, hiába zeng nekik
lázas dalt a lázas énekes.
Leszek én is tört álom egy napon
borongós árnyék az ágak felett,
virágszirmon dülöngél? részeg napsugár,
bosszúsan csapkodó vad fergeteg.
A sötétbe bújok, és a semmi vár.
mullerildiko - november 01 2007 21:12:16
Nagyon szépek és megrázoak a soraid,de én nem így látom ezt az ünnepet én is írtam ez alkalomból kérlek írj és szólj hozzá Üdv.:Ildi
gosivali - november 02 2007 08:45:03
Nagyon szépen írtál az örök Titokról, amelyet ki így, ki úgy él meg képzeletében, de mindannyiunk örök titka marad talán, s marad nekünk vele a keresés, az út... "Az út a lényeg, nem a cél" - tartják a hegymászók is, s talán igaz...
santiago - november 02 2007 19:42:43
Kedves Milena!Nagyon szép megemlékezés.
Nagyon jó a vers,gratulálok.
Milena - november 02 2007 21:25:39
Köszönöm szépen.
