|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Egy különleges csend a földre ereszkedett,
Míg Én Somlyó széljárta utcáin lépkedek,
S magam előtt felelevenedik a múltam,
Mint egy üstökös, csak megyek, beburkolódzva kabátomban.
Szeretném érezni melegedet, létedet,
Csókoljam mosolyodat, szádat,
Hideg az utca, a sötétség leereszkedett,
Csak megyek egyedül, Én az árva.
Az Égen itt, ott kibújik a Hold,
S még várom azt az egyetlen pillanatot,
Mikor az Idő mindkettőnkről szól.
Csak megyek egyedül és lépkedek,
Somlyó kockaköve oly különlegesen dalol. |
|
|
- december 28 2010 09:46:29
Nagyon jó!!! Mindenkinek megvan az idézendő múltja - neked a felidézés nagyon jól sikerült.
üdv
NDI      |
- december 28 2010 12:10:27
Kedves iytop,
hangulatod átéreztem. Szeretettel: Radmila |
- december 28 2010 13:36:30
Elemér Kedves!
Versedből engedd meg, de ki kell ragadnom két sort:
"S még várom azt az egyetlen pillanatot,
Mikor az Idő mindkettőnkről szól." Ez nagyon megfogott.
üdv:gufi |
- december 28 2010 15:14:11
Gyönyörű melankólikus hangulatú versedhez gratulálok!
Zsanna |
- december 28 2010 20:24:13
Kedves Elemér!
Igen, melankólikus, de nagyon gyönyörű vers!
És el tudod hitetni,hogy Solyó kockaköve oly különlegesen dalol.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 24. szombat,
Salamon napja van.
Holnap Blanka, Bianka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
