Szerelem. Már nem jelent ez a szó nekem semmi különöset.
Már nem érzem azt a folyton bizserget?,
kis huncut érzést elmém rejtett zugaiban.
Már nem szorul össze a gyomrom, nem szárad ki a szám.
Már nem pirulok el, nem jövök zavarba fürkész? tekintetedt?l,
már nem számítasz nekem semmit sem.
Nem hallom mély bariton hangod selymes hullámzását az éterben.
Nincs meg az a késztetés kezeimben,
hogy újra érezzék b?röd izzó feszültségét,
melyet az egymásba vetett hit élesztett fel.
Már nem akarok Veled lenni,
nem akarlak érezni.
Nem akarom tudni gondolataid összes titkát,
rejtvényként megfejtve a ki nem mondott s elejtett szavak sokaságát,
nem és nem,
nem jelentesz már semmit sem az életemben...
s szeretném, ha ez igaz volna...
