Reszket a szívem,
ahogy lelkem ölében gubbaszt,
s mint kivert kutya vonítja bánatát.
Fájó tekintetében ott ég a kérdés;
...most merre, hogyan tovább?
Leszünk-e egyek, mint egykoron
vagy jöv?nk végleg múltba vész,
s mint szikes földre hullott magban,
virágzó éltünk örökre odavész,
hogy vándor d?nék homokja
fedje vágyódó álmaink?
Hallom-e még édes hangodat,
mi vigaszt rejt, bármit is szól
vagy medd? fülemre nem vár egyéb,
mint keserg? ív? dallamok,
s a fémesen visszhangzó szavak,
mik a búcsúzásnál vertek láncra?
Reszket a szívem a fagyott világban,
s hiába vonom emléked magamra,
átüt rajt' az elmúlás szele,
s imámnak nincsen foganatja;
...bár itt lennél velem!
