|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Radnai István:
MI VÁLTOZOTT
saját rácsaim közül nézem a világot
mint kiságyból gyermekként a tér
törpe házakból állott amelyek óriások
míg fiatal voltam tudtam hogy mit ér
kilátni most saját külön börtönömben
egy új rendszer foglya vagyok
a bőrömön érzem s a bőrömben
határaim vannak bár vágyaim nagyok
az arányok elmosódnak s a torkom
a ráfagyott szavaktól horkol
gondoltad-e hogy a rét volt a szabadság
a levegő a szúrós tarló a harmat
a hajnali bitók elkerültek nem hagyták
az égiek s a gondomat viselő hatalmak
mondjam szerencse ha rácsaim belül
az öncenzúra zárkáin kattantak
mint kisgyerek aki egyszer csak felül
de ha járni szabadon akartam
csak a rendszer atyai kezét fogtam
kacskaringós léptem legottan
falakhoz ért és tudtam hogy miért
ma kézen fogva sem lépek
multik európa s minden ravasz
bár szerveim majdnem épek
szabadon helyben maraszt
tudom mit ér a pénz a semmi
hogy öröm mégis nyugdíjasnak lenni
saját rácsaim közül nézem a világot
mint kiságyból gyermekként a lét
hol középszerből nőnek az óriások
részem a hallgatás a rend nagyon is ért |
|
|
- január 02 2011 08:14:07
BÚÉK rapista bá!
Bizonyára tapasztalt, sok rendszert megért ember vagy, ezért születhetett e vers. A rácsok nekem erősek kicsit, de megértem, hisz' egyszer sem volt az kolbászból. Becsülöm, hogy ennek ellenére maradtál [u][b]itt[/b][/u] Magyarnak. Jó egészséget kívánva :
Grt.  Sancho |
- január 02 2011 09:30:14
De jól megírtad István, jó kis szociográfia ez is, s meghatároztad magad, helyed a rendszerben.. Nagyon tetszik, ezt viszem!
Szép napot! Zsanna |
- január 02 2011 10:32:24
Nagyon tetszett remek versed! Az első és az utolsó versszak fogott meg nagyon ! Szeretettel:Geot |
- január 02 2011 11:13:16
Nagyon jó...!
Üdv:zsuzsa |
- január 02 2011 11:30:41
nagyon tetszett... |
- január 02 2011 14:47:05
Ismerős rácsok,
Velünk együtt nőttek a korlátok.
Sorspálcái között kilátok,
S veled rekedten kiáltok.
Elfordítja fejét ki lát,
Süket is, vak is a Világ.
Üdv, Feri |
- január 02 2011 15:14:31
"az arányok elmosódnak s a torkom
a ráfagyott szavaktól horkol"
szeretem ezt a versed is, sokat mond nekem!
ha csak kétsoros lenne is de tetszik, és úgy fejezed be, ahogy kezdted... Minden visszatér önmagába... |
- január 02 2011 15:43:36
Nagyon kemény!
Nagyon jó!
Maryam |
- január 02 2011 17:36:19
Kemény sorok!
Ölel
Ágota |
- január 02 2011 18:03:02
A változás annyi, hogy egyre szűkebb a ketrec - és mi gyengébben rázzuk a rácsot, mert erőnk egyre fogy
a vers viszont remek
mamuszka |
- január 02 2011 22:32:19
" gondoltad-e hogy a rét volt a szabadság " válaszom: igen Másutt azóta se sikerül nekem...
Gratula!
szeretettel: pipacs   |
- január 02 2011 22:35:52
köszönöm, hogy olvastátok...
remélem lesz szabadulás a péz(emberek) igájából! |
- január 02 2011 22:54:53
pénz(emberek).... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
