|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Radnai István:
SZERELEM
mikor azonos voltam önmagammal
átjárt a szél előle erdők alá bújtam
mikor azonos voltam még önmagammal
kék szeme világított csalitos bokrok alól
mikor azonos volt önmagával szeme kék
és az égnél sötétebben világított izzott
és soha nem tehettem hogy önazonosságom
megmártsam az övében álom maradt
*
a kertektől távol sziklát emelt a szél
az éj feltárta barlangjait a Napnak
susogott a csalit karéjos száraz levelek
a mohazölddel feleseltek selymes rügyek
tárultak friss ághegyen mellbimbók
*
ha az égre leszálló felhők
vitorlákat bevonó hajók
s a kikötő a szerelem öble
felmered csupasz árbocom
felhőbe öltözöl ifjúi emlék
veled hajózik örök gyávaságom
nem mertem lemerülni a gyöngyért
tárt kagylók csábító vizébe
*
átlátszó a lég áttetsző a víz
valóság a szikla kökörcsin hamva
öledből kél pelyhét szél borzolja
hullámzik a szívem a part felé
felrohan kavicsot görget
csobban a csókja nedvesen
*
mikor azonos voltam önmagammal
s te azonos önmagaddal voltál
eggyé nem válhattunk a kétség
kiharapta közénk a szakadékot |
|
|
- január 04 2011 06:48:29
Bizony van mikor lépni kell, mert már később nincs rá lehetőség.Nagyon szép.
Ölel
Ágota |
- január 04 2011 08:03:08
Gyönyörű szimbólumokkal tárul fel versedben az emlékezés. Az ifjúság tovatűnt, de kaptunk helyette valamit vigaszul, a bölcsességet. Persze, ha lehetne, visszaváltanánk, mint az üres üveget a közértben... Gratulálok versedhez!
Üdv, Feri |
- január 04 2011 08:45:47
Gratulálok, kései bánkódás dalodhoz: Mila |
- január 04 2011 09:04:58
Nagyon megérintett a versed! Nem mindig merünk " lemerülni a gyöngyért" !! Később bánhatjuk!! Ami elmúlt, visszahozni nem lehet-sajnos!!!
Szeretettel:Geot |
- január 04 2011 10:00:27
Kedves István!
Megint csak a "mellbimbók" és "csupasz árbocok"! Nem is Te lennél, ha nem így fogalmaznál verseidben. De már megszoktam, és szerencsére nagyon sok szép gondolatot írtál le, mind pl. ezek a sorok: "susogott a csalit karéjos száraz levelek
a mohazölddel feleseltek selymes rügyek
tárultak friss ághegyen..." Ezek nagyon tetszettek!
Ahogy öregszünk, mindinkább folgalkoztatnak bennünket olyan gondolatok, hogy mit tettünk meg, és miért, és mit nem tettünk meg, és miért nem? Én is így vagyok vele.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 04 2011 10:02:50
Kifejező, az ifjúság édes madara már messze jár.....
Szeretettel Joli |
- január 04 2011 15:04:50
"a kétség kiharapta közénk a szakadékot".. Micsoda kép!
De mindet kiemelhetném Remek lett! Vittem és gratulálok!
Zsanna |
- január 04 2011 16:48:30
István,fantasztikus a költeményed !Pontos az adagolása.Elemér |
- január 04 2011 18:41:52
Versed sebet tépett.Én sem mertem "lemerülni a gyöngyért" mikor még lehetett volna!
Üdv.:zsuzsa |
- január 04 2011 19:26:38
Nosztalgiád természeti képekbe öltözteti erotikus emlékeidet-- jó lenne visszatérni...de az ember mindig önmaga marad...még akkor is, ha nem éli meg a magányt
üdv. Mamuszka |
- január 04 2011 19:54:45
Egy szó: GYÖNYÖRŰ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
