|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Ha az utcán találkozunk, mosolyogni látsz.
És hogy ki vagyok, mi vagyok belül, nem tudod,
De csak sétálj tovább! Légy nagyon boldog, és játssz;
Élj, és nevess. Aztán az ajtódat becsukod.
Én majd összehúzódom még sokkal kisebbre,
Néma árny: továbbmegyek. A mosoly elhervad,
A mosoly csak egy átlátszó cellux a sebre;
Egy darabig tart ugyan, de aztán elszakad.
|
|
|
- január 15 2011 08:50:53
Kedves Tris,
fájdalmadra kívánok igazi gyógyírt attól, aki nem csukja be, hanem kitárja ajtaját.
Szeretettel: Radmila |
- január 15 2011 09:00:14
Köszönöm, de olyan ember nincs. Eddig mindenki csak sebzett, és nem gyógyított. |
- január 15 2011 09:39:18
És ha egyszer nem celluxal próbálkoznál, hanem valódi tapasszal???
Már ideje lenne!!!
Ágota |
- január 15 2011 15:01:24
Szomorú.. Kifejező. |
- január 15 2011 15:35:25
Tris!
Hol az optimizmus?
Szép verset írtál, de megint szomorút!
grt: Pircsi |
- január 15 2011 16:01:06
Optimizmus nincs. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
