|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Porcelánfehér, akár a köd
arcod fakó nyugodt már
ölelő karodban gyerekek
arcuk, mint szűz hó
fehér és dermedt
életet adni áldás és átok
élet mi születik célja a halál
időd az, mely szűkre szabott
most már sírodon is csak virág áll
tél van, fagyott szívünk kőkemény
forró könny, mi az arcunkat mossa
s lelkünket nem tépdesi közöny
égkék szemed lecsukódott csendben
S utolsó gondolatoddal hitted azt
életed kezdete ez
csupán a halál mi ajtódon kopogott,
mint diónak fekete aszott bele
a születés előtti halál leheletével
simította végig harminchárom évedet
vitte magával a reményt, s az új kezdetet
elfáradt karok, gyönge ujjak hullnak
tartani nehéz imára kezünk
itt maradottak emlékében élve
létezéses nyomát hűen őrizzük
Nehéz a kötődés fonalát elvágni
elengedni, szabadon menj tovább
s az örök anyag fogságából kilépve
szabadulásod választásod része már
mi porból született a semmi porába tévedt
föld hiába takarja testedet
a szabad szellem, mely benned egykor éledt
távozik, s ne ragassza sár lelkedet |
|
|
- január 19 2011 05:38:34
Kedvesem ezért megcirógat a szárnyával!!!
Ágota |
- január 19 2011 09:30:44
Nagyon szépe írtál, kedves Drolma.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- január 19 2011 10:47:57
Gyönyörűen fájdalmas... |
- január 19 2011 14:38:31
Kedves Tserin! Szépséges szomorú versedhez gratulálok, szeretettel, Zsanna |
- január 19 2011 17:16:04
Szép szomorú sorok, mély gondolatok!
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
