Ha valaki elmegy a szívünkben él tovább.
Ha van valaki akit igazán szeretünk emlékezünk rá.
Én a szívemben örzöm szeretett Nagyapám mosolyát,szeme sugárzó fényét,s arcának pillanatnyi képét.
Mert 10 évvel ezel?tt itt hagyott minket,tova szállt a széllel a messzi messzeségbe.
S ahogyan telt múlt az id?,hidd el nekem Drága Nagyapám.
Emléked egy percig nem fakult,bennünk él,nem homályosítja be semmi már.
A rólad alkotott kép,mit gyerekként láttam én égi csodaként tovább él.
Bármily messze légy is t?lünk,a csillagok tükrén át,emlékednek képe visszaragyog ránk.
S míg látni-e fényt hangod sejtelmessége,arcod lágy vonal vezetése,örökkön-örökké az id?k végezetéig e világon él.
gosivali - november 07 2007 00:12:12
Kedves Beo! Megható az emlékezésed. Mint egy levél a végtelenbe...
A m?fajt illet?en - nem tudom, versnek szántad-e, vagy prózának,( szerintem utóbbihoz áll közeleb ezért, és kegyeletb?l sem szeretnék a tördelésen változtatni.
?rizd méltó emlékét sokáig.
beo25 - november 08 2007 13:17:25
Köszönöm szépen a véleményedet.Igazad van hogy inkább prózai jelleg mint vers
ezért, és kegyeletb?l sem szeretnék a tördelésen változtatni. 
