Az éj pamlagán pihen álmom,
a legszebb pillanat
talán még varázsra vár,
a láthatatlan érzések
festette vásznon,
szerető kezemre kezed,
talán még rátalál.
Kedves elengedlek ...
hiányod betölti a perceket.
Lelked szabadon szárnyalhat ,
s ha boldogságra lelsz,
hallgass a szívedre
mikor igennel felelsz.
Lelkeink között,
szivárványhíd ragyog,
csak mi látjuk ,
s az éj milliónyi gyöngye,
a csillagok.
Ne rejtsd el aki vagy,
érezd láthatatlan kéz simogat.
Nélküled a jövő,
magányos napokat sző.
Nem csak gondolat vagy
szavakba zárva,
s örömkönnycsepp
a fájdalom taván,
álmaink gyöngyfüzérként függnek
a végtelen fénylő habjain,
s beragyogja a holdfényes
csillagóceán.
bZsanna - január 24 2011 11:00:36
Nagyon szép, klasszikus hangzású versedhez gratulálok! Zsanna
"lelkeink között szivárványhíd ragyog"
pircsi47 - január 24 2011 13:33:10
Taygeta!
Hogy ez milyen gyöyörű volt!!!!!!!!!
A vers is nagyo szép, de a zene is fantasztikus!
Nagyon-nagyon gratulálok, nagyon tetszett!
Puszillak: Pircsi
Helena - január 24 2011 16:31:18
Csodálatosan szép!!
Szeretettel: Helena
Geot - január 24 2011 21:39:41
Gyönyörűséges a versed!
Szeretettel:Geot
Taygeta - január 24 2011 21:59:58
Köszönöm Mindenkinek....
heaven - január 27 2011 13:52:20
Klárám, lenyűgöző..
