|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Utoljára búcsúzom el. Nincs tovább. Vége van.
Az emlékek kifosztottak, és elhagytak. Hallottam,
hogy tudtál repülni, és láttál sok csillagot,
csak azt nem vetted észre, hogy a szemem is csillogott.
Távozz hát messzire, emlék! El?zlek.
Utoljára búcsúzom el. Vége van. Nincs tovább.
Akkor lennék boldog, hangom ha hallanád,
de boldog leszek így is, nem kellesz már sosem.
Távolba menekülj, bosszús veszedelem!
Távozz hát messzire, emlék! Nem hívlak.
***
Azt hittem, a szó, mit hívtam, kimondható,
de mint üveggolyó, lehullt és eltörött.
Ma már csendesebb a hang, bús, mint
mi gyászfalak alatt örökké ?rködött.
***
Álom voltál, hallgatag, mégis zajos,
nem riasztott a tánc, és oly furcsa most
mozdulatlan alakod.
Könny? a lepel, mint a kimondott szó, suhan.
Neved többé nem mondom hangosan,
súgva sem hallhatod.
***
A tenger tükörsima,
mint ajkad vonala,
örömtelen.
Az alkony lobogva gyullad,
két sor közt lehullhat
veled s velem,
de távozz el mégis, emlék,
most örökké énekelnék,
mert lehull a hó,
s beborít minden sebet,
a lehulló pelyhek felett
szunnyadni jó. |
|
|
- november 08 2007 11:57:31
Üldöznéd az emlékeket, mégis elevenen benned élnek és versed minden sora err?l szól tagadva vagy tagadatlanul. |
- november 08 2007 22:02:29
Különös hangulatú, szép a versed, s Icához csatlakozom - akár önállóan is élhetnének a versszakok, önmagukban, kiragadva a többi versszakból is sokatmondóak, átélhet?ek, kerek tartalmúak, formájúak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 29. kedd,
Márta, Flóra napja van.
Holnap Judit, Xénia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
