Valamikor,Volt idő,emlékezem,
Én voltam minden és semmi, minden egyben
Rám talált,s vigasztalt csendes szóval engem
Úgy éreztem magam, mint egy felhő,kit szelíd szellő rebbent
Azt kell mondanom
utat tévesztek és bolyongok
De a sötétben biztos pont
Te ragyogsz, mint egy világítótorony
Nem tudom megmagyarázni
Mi vonz és taszít is egyben
Kihagy a lélegzetem
Érzések kavalkádja rohan meg, reszketek.
Nem tudom leírni
De ez valami agyamat feszíti
Kapkodva lélegzem,
Gondolsz e velem ma este
Egy félmosoly,hevenyén!
Üzenetek, a legmélyebb titkaim,Mi ketten.
Egészen őszintén
Üzenetek, szótlanul olvasom, és nem tudom, hol kezdjem.
Csend vesz körül,néma süket csend
Álmatlan éjek, végtelen utazás, semmi sem ment.
pircsi47 - február 08 2011 15:33:06
Etusom!
Szép versedhez gratulálok: Pircsi
vali75 - február 08 2011 16:10:50
Szép utazás! Tetszett a versed!
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.
agota - február 08 2011 16:56:33
Nem könnyű utazás,és az uticélt is nehéz eldönteni!
Ágota
Eta-Etusom - február 08 2011 21:45:34
Köszönöm, hogy olvastatok,Atis, nem igazán marad a tipródás!
Ágota, nincs kitűzve semmi útiterv, talán azért, mert a másik a végállomás
Eta-Etusom - február 08 2011 21:51:28
Pircsi,Valika, egy pillanatra az ember kinyitja a belső kapuit mikor a versét útra bocsájtja köszönöm az értékelő mondatokat!
Tara Scott - február 09 2011 16:36:09
Szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez kedves Etus!
Üdv: Tara
