Átölelsz.
Szorosan, simogatva.
Csókod követel?zve utat keres testemen,
kezed kezemben;szívem tenyeredben.
Simogatsz...
S hagyod, hogy lassan égjek.
Nem sietetsz semmit.
Maradj így kérlek!
Csókolsz.
Nyakamon érzem ajkad.
Leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan...
ölelsz át fönt a magasban.
Maradj így kérlek!
Szólsz.
Halkan suttogsz fülembe,
Vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban.
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek!
Ringunk.
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák,
rólunk, mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük át egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra...
Maradj így kérlek!
Fekszünk.
Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon,
csókodtól elhamvadva pihegek,
már alig élek...
mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok.
Maradj így kérlek!
