|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Testük belsejében körvonalazódik
Egy női aktkép, mely
Keresztbe fekszik,
S gondolatuk jól kifejezi világtalanságukat.
Észreveszed fejük tartásán,
Forgatják fejüket, szemüket,
Ezzel kimutatják, hogy létezni akarnak.
Az Idő mélységéből egy imádság,
Görgeteges forró könnyek,
Mert örök az Éj a vak embernek.
S elképzeli a képet,
A külső hangok után és
Nem is akarja tudni:
Miért zöld a fű s az Ég peremén
A Nap korongja miért meghajoltan lefele jár?
Így az élet hullámain
A homokba kihajítva,
A belenyugvást lélegzik.
Túl sok ez számára,
S túl kevés nekünk, pedig
A világtalan ember mindig minket vizsgál,
S mi, ha látjuk nem feledjük...
Annyi sok vak jár ! |
|
|
- február 25 2011 19:36:55
Nagyon jó a szimbolikus versed. Szeretettel gratulálok: Radmila |
- február 25 2011 19:46:08
Kedves Elemér, versed méjy gondolatokat fejteget a Tőled megszokott színvonalon.
Üdv, Feri  |
- február 25 2011 19:52:41
Elemér!
Nekem a rokonságomban van egy teljesen vak Nagynénim, de Ő nem úgy született, hanem a cukorbetegségtől megvakult! A Hozzá hasonlóknak nem olyan szörnyű, ahogy meséli, mert az emlékeiből él!
Aki viszont soha nem látott, az olyannak képzel el mindent amilyen a
fantáziája!
Nekünk látóknak ez szörnyű állapot!
Szépen megírtad, gratulálok: Pircsi |
- február 26 2011 07:54:08
érthető gondolatok,jó köntösben.....
szeretettel:mine |
- február 26 2011 14:02:17
Jó,és valóban elgondolkodtató.
Ágota |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
