Talán sosem voltál enyém,
s tudom, nincs már remény
elillantál, mint hajnali harmat
a kés?n ébred? szemek el?l s
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Már hiába suttogom neved
mást ölel hófehér kezed
csak egy márványszobor istenség vagy
kihalt templomom oltárán s
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Egy sóhaj vagy ajkam kráterén
mi kitör s némán elvész
a csillagtalan éjszakában hol elhagytál
s mégis szívem tovább remélt, bár
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Könnycsepp vagy mi táncra perdül
s hömpölyög végtelen, tán menekül
szemed el?l s lábam bátran lelép
a csilingel? villamos elé mert
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Smaragdként izzik tekinteted
perzsel s forró leheleted
pokolba taszítna s már vígan
szállnék alá veled, a sötétben
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Még olykor felsejlik arcod
szelíd, halvány mosolyod
a tükör mélyér?l nézed kezem
bár hajamban érzem puha ujjad
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Ajkad hangtalan mozgatod
szép vagy; lelkemnek suttogod
hallom, bár sikít a magány
és a gy?rött takaró remegve zokog
félek, többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
Elmúltál, többé nem látlak már
álmomban a hosszú éjszakák után
hiányzol lényemb?l s legbelül fáj
mit sosem hittem volna
elfeledtelek s többé nem látlak már
álmomban egy könnymaszatos éjszakán.
