Napkorong

Búcsúzom a jótól.

Kis virágot leszakították ,
aztán sötétben hervadni hagyták.
De jött egy kertész, a KIRÁLY
ki miatt a kis virág király lánnyá vált.
Csoda történt, tényleg, ez nem mese.
De mese szerű lett Kisvirág élete.
Álmai valóra váltak, vágyai mind megvalósultak.
Merjen-e szeretni? Merje-e remélni,
hogy most nem éget meg senkit?
S ezért nem hagyja el senki.
Félt, óckodott, visszavonult, többször is ,
de remélte, hogy most lelki társára talál,
mert azt mondtad, "jó hogy valaki értékel már"
Igen! Értékellek, tisztellek, szeretlek.

Megismertem egy másik férfit, kire tényleg vágytam,
érte imádkoztam, s álmaimban láttam.
Szerelembe esnem nekem nem könnyű,
de ő ezt elérte, bár nem volt egyszerű.
Három évig küzdött értem
s én három évig ellene.
De mivel a szívnek parancsolni nem lehet,
beadtam a derekam, s bevallottam szeretem.
Én nehezem mondom ki e szót,
eddig CSAK egy férfinak szólt,
de most túlzásba estem ,s szerelmemmel,
valakit ismét megégettem.

"Úgy cselekedjetek, ahogy szeretnétek, hogy veletek tegyenek"
Semmi mást nem teszek, csak ennek engedelmeskedek.
Erre vágyom s ezt tudom adni,
és viszonzásul eltudom fogadni.
Meg is kaptam tőled, sok szép szót,
felemelőt, boldogító bókot.
Azt mondtad "a földön a legszebb nő"
Én azt mondom: a legboldogabb Ő!
De most elbúcsúzom ettől,
a gyönyörű érzéstől.

Azt kérded miért?
Mert hiú ábránd volt azt hinni , enyém lehetsz,
hisz másé nem csak a szíved, hanem egész életed.
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Más kertésze vagy, nem az enyém,
Bár ezzel a szóval szertefoszlik minden remény.
De könnyebb a jóról idejében lemondani,
mind reménytelenül hiába várni.
Várni valamire ami sose lesz enyém,
erről szól minden szerelmes regény.
De én nem egy regényben élek,
valótlan dolgokban én már nem remélek.

Búcsúzom a széptől
búcsúzom a jótól
búcsúzom mindentől a mire vágytam,
amit csak tőled kaptam meg
az érzéstől, amit adtál nekem.

Isten Véled Szerelem!