Béklyók ma talán lehullanak,
Béklyók amit önként magamra raktam.
Ha létezik irgalom ma ne hagyj el.
Az őrület örvénye spirálisan forgat fel.
Kártékony mákony a vélt siker, szédít,
Kényszeressé válsz és hajszol még,építs!
Mások figyelme, elismerése hajt űz,
Minden érdektelen pedig fáradsz, ott benned az űr.
Öreg s beteg vagy de a becsvágyad hajt
Nem értenek, idióták,agyadban véres fantazmagóriák.
Perverz feltüzelt ösztönök, képzetek ámították!
Szembenézni a valósággal az időd fogytán fogy, bajra bajt!
Látszat viharok, unott társasjátékok, nincs bennük szabály,
Mint a szavakkal mindenkivel játszol, de leginkább magaddal.
Játszod a szenvedélyt s lelsz lelkes nézőkre s itt az előadás.
Te alakítod a sztárt ,s néha az epizód durván visszanyal.
Magad vagy, az összes ügyes bajos dolgod tornyosul,
Minden rendezve, egyszerű az nincs is, csak bonyolult!
Ellensége vagy magadnak s a kór lassan nyomul.
Óh irgalom ne hagyj el, így, minden oly nyomorult!
Radmila - március 05 2011 06:58:30
Kedves Etusom, nagyon szépen megfogalmaztad lelki vívódásodat.
Szeretettel gratulálok: Radmila
gyongyszem555 - március 05 2011 10:36:20
Kedves Etusom!
Nagyon szép vers -nyilván ha a Te vívódásaidról van szó - akkor szomorú, de ez a versírás igazi profizmusra vall. Gratulálok és olvasgatom mindenkinek az eddig beküldött verseit. De hát hol vagyok én még Tőletek, Ti már szinte mindannyian profik vagytok.
Szeretettel: Évi.
Eta-Etusom - március 05 2011 10:53:24
Évike, ez bizony az esetemben költői túlzás...még egy féléves múltra sem tekintek vissza.Döcögnek a verslábak az idősíkok néha összefutnak, de segítenek innen onnan, a kedves barátok ha véleményeket alkotnak!
mamuszka - március 05 2011 14:39:11
Etusom - most olyan gondolatokat írtál le, amik engem is folyton gyötörnek..
Hamis látszatoknak akarok hinni, és magamat becsapom vele, néha meg akad olyan kedves kritikusom is, aki nyakon önt vele..
Valójában én is tudom, csak nem akarom bevallani magamnak, mert kell valami, ami halálos betegségemben vigasztalhat...
függőség ez, ami markában tart, hiányzik...pedig sokszor megfogadtam, hogy véget vetek neki.
Ez - most nem rólad szól - de engem rádöbbentett ostobaságomra
köszöntelek szeretettel mamuszka
hubart - március 05 2011 15:56:13
Kedves Etusom, nem gond az, ha az idősíkok hancúroznak a versedben. A klasszikus, lineáris megjelenítéstől a modern líra el is térhet, ha ez az eszköz a mondanivalót szolgálja.
Versed gondolatai mindnyájunkat foglalkoztat, de nem mindenki meri ezt bevallani, még önmagának sem.
Szeretettel, Feri
Ez a versed tele van szomorúsággal, lemondással, belenyugvással.
Egy kicsit összekuszált is, ahogy éppen az érzelmeid diktálják, talán ezért vannak a vegyesrímelések is. Először kezded két versszakban páros rímekkel, majd folytatod a harmadikban és a negyedikben keresztrímekkel, és az utolsó versszakban pedig bokorrímeket használsz.
Ez egyáltalán nem baj, de látszik a hangulatod hullámzása!
Nekem ettől függetlenül nagyon tetszett, mert kifejező!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Csaba - március 05 2011 18:00:13
Kedves Etusom !
Mintha rokonlelkek lennénk,
hasonlóan komorak és szomorúak
szerencsétlen gondolataink ! De sajnos
ez az élet és a baj melyet örökölve és
tovább adva hurcolunk.meghatározza sorsunk!
Szomorú,de mélységesen igaz gondolatok,vívódások
lemondások nagyszerű, szépséges verssé formálódtak!
Szívemből gratulálok !
Csaba.
Tara Scott - március 05 2011 20:44:22
Ugyanazt tudnám írni őszinte, csodaszép versedre szívem szerint, mint Feri és Csaba. Sajnálom.
Szeretettel: Tara
bZsanna - március 06 2011 10:44:30
Szép őszinte sorok.. bátran feltárt önmarcangoló gondolatok
A múltkori bluesod annyira tetszett.. talán azért is, mert nem esett ki a ritmusból.. Próbáld meg azonos hosszúságokra tervezni a sorokat, hidd el, hogy lüktetőbb pergőbb lesz vers ritmusa
Szeretettel gratulálok! Zsanna
