Akár hiszed,akár nem,még mindig SZERETELEK.
S ezen a h?vös öszinapon,is csak érted dobog a szívem.
Együtt töltöttünk egy gyönyör? éjszakát.
S te csak annyit mondtál Viszlát!
Elfelejtettél,eldobtál,mint egy rongy babát.
S talán te nem is érzed lelkem fájdalmát.
Ahogy kitekintek az ablakon,hó szitáll.
A multon merengek,azon a h?vös februári éjszakán.
Mikor megfogtad kezem,s megcsókoltad a szám.
Hittem benne,hogy te nem verhetsz át.
Aztán eljött a reggel,s te nem voltál velem.
Csak egy levelet hagytál,fiatal vagy még hozzám
Azt hittem belehalok a fájdalomba,mit te okoztál
De rájöttem türhet? még e keserü gyász.
Lassan multak a napok,a hetek,a hónapok.
S én csak most értem meg igazán.
Hazugság volt minden mit adtál.
De megígérem neked,többé már nem nézek a végtelen távcsövébe.
Elfelejtem arcodat,és azt a drága képet:
A HAVAS TÉLI ÉJSZAKÁT.
joe miller - november 12 2007 18:50:00
Érdekes,öszinte,fájdalommal teli.
Jó
Netti - november 12 2007 20:29:43
Nagyon szép a vers. Kár hogy ilyen szomorú az üzenete. Sajnos felejteni nem könny?, de néha muszáj. A id? elteltével halványulnak az emlékek és a sebek fájdalma is csökken.
Bár teljesen elfejeteni valakit lehetetlen.
