Pokolian fáj, ha látom csillogni mások
Szemében a boldogság édes-meleg fényét.
Tudom már, nekem nem jár a vidámság.
Családom és gyermekeim nem lehetnek...
Szerettem egy álomképet, aki talán nem
Létezett sohasem. Megkapom a büntetésem.
Mer büntetlenül b?nt elkövetni lehetetlen.
Annyira üres vagyok belül. Céltalan a napom
És az éjjem. Az álomkép megölte a lelkem.
Mert egy délután szertefoszlott a gyönyör...
Mit tegyek?! Óh, Istenem, mihez kezdjek?!
A szerelem emléke nem hagy élni. Gyötör
És kínoz. Már-már azt hiszem, elfelejtettem,
De akkor megjelenik és a szívembe döf...
Nem menekülök önmagam el?l. Félek.
Félek, hogy nemsokára elhagy az er?m...
denes - november 15 2007 12:36:44
Nem az er?d fog elhagyni, hanem mosódik majd az emlékkép s bár ilyenkor nagy türelemre és önismeretre van szükség, az élet úgy diktálja, hogy minden gondra el?bb-utóbb van megoldás.Ez az üresség csak egy jel, hogy változtatnod kell.
