|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Ahogy kimondtuk, vagy ököl adta át,
A fájdalom, mi segítségért kiáltva megaláz,
Erősebb lénnyé nőtte ki magát,
S felülkerekedett, mint áron az apály.
Lágyan martuk szét önmagunk nyugtalan létét,
Nyakunkon hurokkal fénye vesztett csillagként
Zuhantuk át egymás halálán, félve,
Hogy elveszítjük őt, éltető elménket.
|
|
|
- április 06 2011 18:45:53
Egyszerre szívfacsaró és gyönyörű... |
- április 06 2011 19:22:33
Gratulálok komoly hangulatot árasztó versedhez.
Szeretettel: Radmila |
- április 06 2011 20:57:23
Gratulálok tömör, kifejező s egyben szívbemarkoló versedhez.
Sokszor -bár szomorú tény, de- a fájdalom az mi legjobban megihleti az embert. |
- április 06 2011 21:25:28
Fájdalmas, szívbemarkoló versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- április 07 2011 16:40:36
Fájdalmas, szomorú versedhez gratulálok: Pircsi |
- április 07 2011 19:12:18
Lélekbe markoló,fájdalmas,mégis szép ez a vers...nekem nagyon elért lelkem legmélyére!
Szeretettel olvastalak:fava |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
