Vannak napok, hogy egy barátom beszél velem,
Saját nyugalmam más bajában lelem.
Elmondja ?szintén minden gondját, baját,
Teljes lelkem érzi át élete súlyát.
Földi életemben sosem hagy hidegen,
Ha hozzám szól ismer?s, vagy idegen.
Hiszen emberi fájdalom hozza az életet,
Hallgatom, mert hallgatás ad csak két kezet.
Néma magányomban sikolt a fájdalom,
Békés létem, ha segít teljesen átadom.
Magányom az érzés én vagyok Veled,
Ha téged hallgatlak, könnyebb lesz életed.
Magányom hangja csak Neked kiállt,
Szólj hozzám, és nem szenvedsz hiányt.
Léted élted, de kell, hogy hozzám szólj,
Magasztos életedr?l most nekem szónokolj.
denes - november 20 2007 11:20:04
Akkor te egy igazi lelki-baráti társ vagy, aki átérzi más baját és örömét is.Szép tulajdonság, tartalmas vers.
gosivali - november 21 2007 09:17:24
Meghatóan szép gondolat... Már a címe is. Szeretem ezt a szót... Er?t adó, fontos az életünk során, s túl a halálon is ...
